Azt mondja a minap az a pápaszemes gigerli Zsötem atya, az az ájrópéér... de tudom ám, hogy te is szláv vagy, hogy az ördög hordjon a hátán körbe a járásba. Na szóval azt mondta, hogy nézzek már magamra, úgy öltözködöm mint a mikulás, és hogy az egész ortodoxia elavult, mert hát mikor ad választ a modern problémákra. Hogy Babilon angyalai kössenek csomót a nyelvedre te áspiskígyó.

A vatikánban most megint előhozzák ezt a kondom dolgot. Na mondom magamnak, jól nézünk ki Tyimofev, ha ezek most megint megelőznek. Gyorsan állást kellene foglalnod valamilyen világi kérdésben, akkor aztán megmutatnád nekik, hogy ki a maradi. Fel is lapozom a Pravdát, és azt olvasom benne, hogy az orosz asszonyaink körében nagyon divatba jött manapság a mellplasztika. Na mondom, akkor ebben most állást foglalunk, mert ez bizony fontos kérdés, és erről még a nyugattól elbódult pápisták sem hallatták szavukat.

Az addig rendben is volna, hogy beoperálják azt a tasakocskát, mert hát mi kivetnivalót is találhatna az Úrjézuskrisztus abban, hogy egy kicsit bögyösebb lett a fehérnép. Na de mi lesz azzal az implantátummal amikor eljön a testben való feltámadás napja? Ott marad az a szilikon, vagy egy lyukat hagy a helyén az Úristen? Bizony fontos kérdés ez báránykáim. Azt gondolom galambocskáim, hogy az Úristen bizony megoldja valahogy, mert hát mi ez a magasságosnak, akinek minden a hatalmában áll. Sőt még talán meg is toldja egy kicsivel végtelen szeretetében. Mert hát azt ugye a Jóisten sem nézheti jó szemmel, hogy a mi szláv asszonyaink mellehúsa formátlanka legyen, vagy aszimmetrikus, vagy ne adj Isten kicsi! Na ugye, mert az Úristennek is az tetsző, ha a pravoszláv embernek öröme telik a menyecskében akit neki az Isten adott, és nem futkos mindenféle brazil fehérnép után. Ilyen egyszerű ez galambocskáim.

Az ikonfestő fiúnak is mondom mindig, hogy Szergej fiam, a magasságos áldjon meg tehetségedben, ne ilyen laposkára fesd már az Istenszülő Nagyboldogasszonyt. Az egyszerű lelkű pravoszláv ember is azt szeretné látni, hogy Isten bocsássa meg, de van mit fogni azon a Madonnán. Mert hát, hogy nézne az ki, hogy Úrasszonyunk nem tudja jól tartani a Jézuskát, és még a végén szoptatósdajkát kellene melléje fogadni Betlehemből? Na ugye! Ha az Istennek nem tetszene a kebel, vesződött volna azzal, hogy formázgassa, és ilyen sokfélére teremtse? És bizony szépre formázta azt az Úristen, hogy körte, alma és az a sokféle gyümölcs mind a paradicsomban csak irígykedjék Éva anyánk gyümölcseit látva.

Adjunk hálát hát az Úristennek, hogy melleket biggyesztett a fehércselédre, és ne sajnáljuk azt a kis pénzt a műtétre, ha ezzel neki tetsző dolgot cselekszünk. Hogy az Úr végre nagy boldogságát találja a világban, amit a szláv embernek teremtett.


Na Zsötem atya, ki itt a maradi? Most aztán rágcsálhatod idegesen a pipaszárat.

Ami pedig a Buddhistákat illeti, akik felbukkantak itt a járásban. Róluk csak annyit, hogy bizony barbár népek azok. Nem hiába verte meg őket az Úristen alacsony termettel és sárgasággal, hogy aprómellű asszonyaikról ne is beszéljünk. Mert azt ő sem nézheti jó szemmel, hogy elégetik a halottaikat, és amikor eljön a feltámadás napja, az Úr angyalai rakhatják majd össze őket a porból, mint a millijó darabos puzzle-t. Hát szabad ezt galambocskáim?

Na, báránykáim, két dolgot őrizgessetek jól lelkecskéitekben, Jézus Krisztus szerelmetes szívét és a Pánszlávizmus eszméjét.