Ti, szánalmas teremtményei a hőn szeretett isteneteknek legyen bárki is az, talán épp a "Bociszemű Hippi" apja.Féltek (de mitől is?), reméltek (és mit is?).
Sok évezred telt már el születésem óta, láttam kultúrák, vallások felemelkedését, bukását. Istenek jöttek, mentek, papok prédikáltak.
A legtöbb egy szebb, jobb világot ígért az embereknek (persze nem ingyen). Ők meg el is hitték. Éltek istenük tanításai szerint, majd meghaltak.
Az élet szenvedés. Írja a egy gondolkodó lejebb, bizony az, ha azzá teszed - baszod.
Nyomorult kis életetek, az a pár tíz év amíg itt rohangáltok fel s alá, mint a mérgezett egér, és azt várjátok, hogy valaki kirángasson abból a pöcegödörből, amibe oly' nagy hévvel estetek bele. Panaszkodtok, sír a szátok, tele vagytok felesleges érzelmekkel, amik tönkre teszik, az amúgy is sivár életeteket. Na és a lélek, az a fránya valami, ami oly' nagyon fontos számotokra, holott fogalmatok sincs mi is az, arról nem is beszélve, hogy egyesek még azzal is riogatják a szerencsétleneket, hogy ez a valami még vándorol is.
Na persze.
Naná, hogy ez így szenvedés.
És mi a megoldás?
A Syent Bilbia.
Utolsó kommentek