Hm -- hökkent meg Szent Zsötem Atya, mert erre igazán nem számított. Elmélkedni kezdett:

Két eset lehetséges.

Pro primo. Ez itt egy divatozó tini, aki vérszopónak adja ki magát.

Ebben az esetben okosan teszem, ha felhívom az apját, hogy jól fenekelje el, amint azt a Példabeszédek könyve 23,13 mondja: »Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.«

Ez így keresztyényi. Ebből tanul a gyerek, így tiszteli majd okkal az apját, anyját.

Pro secundo. Ez egy valóságos förtelem, démoni ivadék, egy ateistánista.

Ha így áll a dolog, és nem csak e tévelygő bárány dentálhigiénés problémáinak következményeképpen fúródtak a szemfogai az agyába -- ellehetetlenítve a neuronoknak az Úrnak tetsző módozatú csapongását --, akkor fel kell tennem a rettegett kérdést:

Te vagy az, Béla?!


(A fenti illusztráció Szent Zsötem Atya egyik publikus csodatétele. Mert olyan patyolat az ő lelke, hogy hitének erejével ímé bepillantást nyertetek a gondolataiba, és hasonlóképpen meghökkenve tapasztalhattátok a Titkos Valót: a Bociszemű Hippi és Drakula egy és ugyanazon személy. Ez persze bizalmas információ, ezért sem adjuk hírül országnak-világnak, és csakis azok látják a fenti képet, akik megtisztultak lélekben, tegnap este sem játszottak a kis micsodájukkal, és készen állnak arra, hogy beinvitálják Jézust az életükbe. {Amiképpen a vámpír se léphet be más otthonába meghívás nélkül, de legyen szabad mára csupán ennyi érdekes egybeesést közölnöm.})

Még mindig pöffeszkedve káromkodol és maradtál diszlexiás, Bélám?

Ejnye. Már megint leleplezünk egy Hatalmas Titkot, jelesül penig, hogy miért nem maradt fenn a Bociszemű Hippitől egyetlen enkezével írt magasztos hasonlat vagy örömhír, vagy legalább egy foltos kis cetli.

Tudjátok hát meg az igazat!

Az akkori sajtós kollégák majd összecsinálták magukat, amíg Bélánk eredeti mondókájából -- melynek stílusáról az előző izenet alapján alkothattok magatoknak fogalmat --, azt alaposan kiigazítva, eladható terméket, sőt, nyugodtan mondhatom: bestsellert fabrikáltak.

Csoda-e, ha agyonverték, aztán a zsidókra kenték az ügyet? Azok Jób óta úgyis nagyon szeretik a "na, innen szép a nyerés!" helyzeteket. Később aztán egy indiai csaló, bizonyos Óceán bácsi igazolt mindent, mondván hogy "csak a halott szent a jó szent, mert rá nyugodtan lehet hivatkozni, ő már nem gondolja meg magát", és így van ez az Üzlettel, akarom mondani a Legszentebb Hitünkkel is.

Itt jegyezném meg, hogy höhöhö, ugyan, mit tehetne egy buddhista (még akkor is, ha rögtön ketten van) egy élőhalott vérszopó ellen?! Se fokhagymája (vagy azt csak a Krisnások nem ehetnek?), se krucifixe, se szentelt vize...

Ez természetesen megint azt példázza, hogy Szent Zsötem Atya igen pascalian tett a jó lóra: helyre, tétre, befutóra, amikor annak idején, azon az esős éjszakán bezörgetett a paplak ódon kapuján. Felejthetetlen éjszaka volt!

De lassan már a körmömre ég a gyertya és hideg van itt, a szkriptóriumban. (Olvassátok el Ecótól "A rózsa nevé"-t, de tényleg!) Annyi teendőm maradt csak, hogy szeretettel üdvözöljem a Virágkertészet Hálószövödéje belső levelezőlistájának olvasóit, mert mi tudjuk, hogy ti tudjátok.

(A következő rész tartalmából: Szent Zsötem Atya meghasonlik, avagy szorít-e a glória...)