-- Szegény Zsötem, ezt jól megjárta. Így elrabolni, megkínozni, ezt jól megszívta...-- Az élet szenvedés - már mondtam volt. De halld a tanmesét, ami eszembe jutott erről az esetről:
Egy szép napsütéses nyári napon, szerény ebédjük elköltése után a szerzetesek kinn sétálgattak a kertben. Wong mester tőlük kissé távolabb sziesztázott... Az egyik szerzetesnek az az ostoba gondolata támadt, hogy megtréfálja a mestert. Húzott lábával egy vonalat a porba, majd odafordult Wong mesterhez:
-- Itt ez a vonal. Te, mint zen mester, mit tudsz ehhez hozzátenni?
Wong Jin Csüng akkor felállt, és a szerzetes vonala mellé húzott egy hosszabbat.
-- Te húztad a rövidebbet! -- mondta mosolyogva -- Eredj a konyhába mosogatni!
-- Hehe, és gondolom, nem vehetett magához rizst se néhány napig...
-- Én ilyet nem mondtam. Megint nem látod a lényeget. Ne vegyél magadhoz rizst az elkövetkező héten, mert nem tesz jót neked...
Utolsó kommentek