-- Hű Ébenbőrű Harcostársam most elmondok neked egy tanmesét, mely arra világít rá, hogy a kereszjén miszticizmus nem más, csupán szofista allegória. (És itt nyugodt szívvel gondolhatunk akár arra a szofira is amit, derék bölcsészként a szájunkba veszünk és szívunk. És fújunk. És.)
-- Jó lecke lesz ez nekem...-- szöntyömpörödött el (picikét) az Ébenbőrű.
-- Cseresznye virágzáskor a mezey nyúl felment a hegyre. Fel, egészen a havas (tribute to Hamvas) csúcsokig, és lekiáltott az oroszlánnak: Szenvedés az élet, baszod! Erre éktelen haragra gerjedt az oroszlán, és éktelen haragjában felszaladt ő is a hegyre és mikor felért, feltépte a nyúl torkát és szürcsölt gőzölgő véréből és azután befalta mindenestül. Azután meghempergett a hóban és lekiáltott a mezey özvegyének: Örvendek a szerencsének, itt a tél a nyakunkon...
-- Jó lecke ez nekem. Bár nem túl bonyolult, egyek vagyunk mindennel. He?
-- Na, pont erről beszéltem, amikor azt mondtam, szofista allegória. Tévútra tévedtél. Akár, ha hegycsúcson beszélsz is, vigyázz, hogy jól artikulálj, mert még félreértik! Az élet szenvedés, különösen, ha egy fára szögezik az embert.
-- ?
-- Sokat kell még tanulnod... Ma érd be fél marék rizzsel! Holnap csak egy szemet végy magadhoz, holnapután pedig ne egyél rizst egyáltalán!
-- De ha egyszer csak rizsünk van, akkor mit egyek holnapután után?
-- Meditálj erről!
-- Mit tettem, mit tettem? Ne, ne, neee!
-- És ne feledd, az ámmen is csak egy plagizált mantra.
-- Ommmmmmm...
Utolsó kommentek