Prológus

Emlékszem a napra,  amikor ide kerültem.

Tibet lankás lejtőin szívtam a füvet -- akarom mondani élveztem a zöldellő fű illatát, nem törődve semmivel. Nem hiányzott semmi, mindennem meg volt. Órákat feküdtem a fűben néztem a felhőket, ami igazán mókás volt, de mint az késöbb kiderült, lehetet valami a levegőben, -- vagy csak a fű volt más -- mert itt már nem tűnik olyan vidámnak a dolog.

Minden ment a maga útján, ahogy az lenni szokott. Dél körül megérkezett a menetrendszerinti turistacsoport. Mindenki valami fura bordó egyenruhát viselt, és egytől-egyig kopaszok voltak -- akkor ezzel nem is foglalkoztam. A bátrabbak odajöttek, megsimogattak, amit én köszönett gyanánt egy hatalmas köpéssel viszonoztam, ami rendszerint, -- ha mindent jól csináltam -- épp a két szemük között csapódott be. Ennek módfelett örültek, számomra ismeretlen okból. Szeretem én az ilyen kétlábonjáró teremtményeket, de csak távolról.

Már két órával járt dél után -- amennyire ezt én megtudtam állapítani a nap állásából -- mire elmentek. Pár számomra ehetetlen gazzal gazdakodva.

Eddig rendben is volt minden.

Épp a kellemes késő délutáni alvásomhoz készülődtem, amikor valami iszonyatos hangú szörny jelent meg a távolban, és ahogy közeledett, egyre hangosabb lett. Nem látszott túl veszélyesnek -- és nagyon futni sem volt kedvem -- leheveredtem a fűbe, gondoltam majd megunja a kiabálást és tovább áll.

Hiba volt...

Láma:
Emlős, a párosujjú patások rendjébe tartozik.
Az Andok vidékén él.
Vadon élő őse a guanakó, melynek háziasított példánya a láma illetve az alpaka.

Tibetben nem élnek lámák.

(a szerző)