
Ezek.
Ismeritek őket: a kibírhatatlan hittérítő valláskárosultak.
Jönnek, és tukmálnak.
Mintha nekünk nem volna sajátunk. Szebb. Jobb. Olyan, aminek a végén nyerni fogunk, nem úgy, mint.
Már a Nagy Gondolkodó, Blaise Pascal is megmondotta volt, amikor a híres fogadását ajánlotta, hogy az cselekszik bölcsen, aki számítón hazardírozik, és a kereszténységre fogad, még akkor is, ha iótányi (jottányi, nesze, hogy te is értsd!) ingere sincs arra, hogy megalázkodjék a Bociszemű Hippi teteme előtt.
Pascalnak természetesen igaza van, hiszen ő egy Okos Ember volt. Ennél több bizonyítékra csak a legistentelenebb blaszfémikusoknak (és a klarinétosoknak) lehet szüksége, de mert efféle abominációk is olvassák az Igém, elmagyarázom.
Pascal ugyebármidőn azt mondotta, hogy ha híven hiszel, és meghalsz, akkor mész a Paradicsomba. Mustármagnak. Ha nem hiszel, akkor penig a Pokolba. Ott rossz.
Eddig értem, ugye?
Pascal okfejtése tovább is van, de arra már nem térek ki, az már túl bonyolult volna, és nem is fontos, mert az úgysem lehet, hogy végső soron ne NEKEM legyen igazam. A tanulság tehát az, és vonjuk is ezt le, hogy hinni egyszerűen érdemesebb, mint nem hinni, hiszen ki az ördög akarna a Pokolra jutni?!
Na látod. Ez ennyire egyszerű volt.
Szóval ott tartottam, hogy cinkosok közt néma, aki hallgat, nota bene: beszóltak a büdös buddhisták.
És most mélyen keresztyényi leszek, akár egy operaénekes, és nyilvánosan megalázom őket.
Azt mondja az egyik bambuszrágó, hogy:
Az élet szenvedés.
Piha! (Nem pina: piha!) Hát mintha az Úrjézuskrisztus nem ugyanezt mondotta volna, hogy itt ugyan nem jó, de odaát lehet jó is, meg sokkal rosszabb.
Mi szükség volna hát erre a butaizmusra, amikor a Bociszemű Hippi már olyan jól megmondott mindent?
És mondtam-e én, hogy az élet csupa hejehuha meg ministránsfiú? Nem mondtam. Miért nem mondtam? Mert nem az!
De van kiút. Egyetlen kiút van.
Tudod te azt.
Ammen.
Ja, igen: Szeretettel, Zsötem Atya
Utolsó kommentek